Közzétéve:

Igazságot a savanyú sörnek!

Csecsemő savanyú ízt érezKülönféle szakmai összefoglalókban évek óta visszatérő elem, hogy az „év stílusa” a sour lesz. Ez azonban rendre nem valósul meg, hiszen a nagyközönség szemében a savanyú sör még mindig szitokszó, vagy legjobb esetben extrém különlegesség szigorúan vájtfülüeknek.

Pedig a savanyúság olyan ízvilág, ami egyáltalán nem áll távol a közízléstől, de még a magyar néplélektől sem. A magyar konyha egyik legszebb kis zuga a savanyúságok világa – uborka, paprika, paradicsom, káposzta, dinnye és még ki tudja miféle zöldség – fermentálva, savanyítva – akárcsak a „sour beer”. A jobb hazai piacokon ráadásul ingyen adják a savanyú káposzta levét a rászorulóknak (alkoholistáknak, másnaposoknak, acidofileknek), és sokan szeretik az uborkalét is. A fröccs viszont egyenesen elengedhetetlen része a magyar mindennapoknak és alapvetően akkor jó, ha szénsavas, savanyú és száraz – akárcsak egy sour beer!

A savanyú sör ősi alapokon nyugszik

Sok más craft-beer kategóriához hasonlóan a sour is olyasmi, ami az amerikai sörfőzők kezében született meg az elmúlt években, ugyanakkor ősi alapokon nyugszik. Tulajdonképpen minden sör őse a vadélesztővel erjesztett sör – hiszen Anton van Leeuwenhoek – a mikroszkóp feltalálója (1756) – előtt még csak nem is láttak élesztőgombát, tehát nyilván arra sem gondoltak, hogy nemesítsék. Aztán az elmúlt száz-százötven évben berobbant a modern sör kultúrája – a fajélesztő – és a huszadik század végére szinte kiszorította a vadélesztőt a sör kultúrájából – egyetlen ősi fellegvárat, a belga sörök világát kivéve.

Teljes cikkért kattints a Folyékony Kenyérre >>>